Porréteg legkisebb gyulladási hőmérséklet meghatározása (LIT - Layer Ignition Temperature)

  1. Vonatkozó szabványok

ASTM E2021, EN 50281-2-1, IEC 61241-2-1

2. A szabványok közötti különbség:

ISO: szemcseméret 63 µm alatt kell, hogy legyen;

ASTM: a porminta 95%-ának szemcsemérete 75 µm alatti legyen;

gyulladás következik be, ha megfigyelhető izzás, lángolás vagy a porréteg hőmérséklete több mint 50 °C-kal nagyobb lesz, mint a felület hőmérséklete;

EN: a porminta 100%-ának szemcsemérete 200 µm alatti legyen (durvább por esetén 500 µm alatti);

gyulladás következik be, ha megfigyelhető izzás, lángolás, a hőmérséklet legalább 450 °C, vagy az előírt forró felület hőmérsékletéhez képest eléri vagy meghaladja a 250 K értéket a vizsgálat során.

3. A minta mennyisége

150 g

4. Alternatív vizsgálatok

-

A berendezés

CTL15 Chilworth (forrás: Dekra LIT leírás

5. A vizsgálat célja

Meghatározni azon forró felület minimális hőmérsékletét, amelyen a vizsgált porminta gyulladásra vagy öngyulladásra képes (5 mm pormagasság esetén).

6. A vizsgálati módszer


A vizsgáló berendezésnek (geometria, hőelemek típusa, hőmérséklettartás pontossága) meg kell felelnie a szabványban meghatározott feltételeknek. A vizsgált pormintának homogénnek kell lennie és meg kell felelnie a szabványi előírásoknak. A por tulajdonságainak a mintaelőkészítés során (pl. szitálás, hőmérsékleti vagy nedvességviszonyok miatt bekövetkező) észlelt, nyilvánvaló megváltozását a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. A vizsgálat során a porréteget egy 100 mm-es belső átmérőjű fém gyűrűbe kell helyezni 5±0,1 mm rétegben. A jegyzőkönyvben rögzíteni kell az így kialakított vizsgált porminta sűrűségét (a vizsgált porminta súlyából és térfogatából meghatározható).


A vizsgálat elvégzéséhez a fűtött felület hőmérsékletét be kell állítani a kívánt értékre és meg kell várni az állandósult állapotot. A fémgyűrűt a felület közepére kell elhelyezni és az előzőekben leírt porréteget 2 perc alatt szükséges kialakítani.


A porréteg gyulladásáról akkor következik be, ha:

  • látható izzás, vagy lángolás figyelhető meg, vagy

  • a por hőmérséklete eléri a legalább 450 °C értéket (EN), vagy

  • az előírt forró felülethez képest minimum 250 K melegedés tapasztalható (EN), vagy

  • a minta hőmérséklete több, mint 50 °C-kal meghaladja a forró felület hőmérsékletét (ASTM).

Ha 30 perc elteltével nem állapítható meg öngyulladás, akkor a vizsgálatot be kell fejezni és egy nagyobb hőmérsékleten meg kell ismételni. Minden vizsgálatot friss porréteggel kell végrehajtani.

Ha gyulladás vagy öngyulladás tapasztalható, akkor a vizsgálatot egy kisebb hőmérsékleten szükséges megismételni. A vizsgálat végeredménye az a hőmérséklet, ahol még tapasztalható gyulladás, illetve öngyulladás, azonban az ettől 10 K-nel kisebb hőmérsékleten már nem. Ezt legalább három vizsgálattal szükséges megerősíteni. Ha 400 °C-on nem tapasztalható gyulladás, akkor a vizsgálatot meg kell ismételni 200 és 300 °C-on annak érdekében, hogy megerősítsük a nem gyulladt eredményt.

A jegyzőkönyvben szükséges feltüntetni a legközelebbi 5 percre kerekített időt, amely idő alatt a gyulladás bekövetkezik.


Mérési jegyzőkönyv tartalma:

  • A vizsgált anyag neve, forrása, leadása.

  • Az alkalmazott szabványra való hivatkozás.

  • A vizsgálatok eredménye táblázatos formában minden vizsgált rétegvastagság esetén.

A vizsgálathoz alkalmazott berendezés típusa, száma.

7. A vizsgálat korlátai


A szabványos vizsgálat 5 mm rétegvastagság esetén valósul meg (a vastagabb rétegek alacsonyabb értékeket eredményezhetnek).

Kérdése van? Vegye fel velünk a kapcsolatot itt!